Az a jó nekik, ha nem foglalkozunk velük

Városra költöznek telente a baglyok. Szeretik az úgynevezett temperáltabb körülményeket. Veszélyeztetett állatfaj tagjai a hagyományaink halálmadarai, holott nagy szolgálatot tesznek nekünk, hiszen élenjárók a rágcsálóirtásban. Nem kérnek egyebet: hagyjuk békén őket.

Például a nagykárolyi városháza mellett lévő óriási lombhullatókon bő másfél tucatnyi piheni át a nappalokat. Mint a szakember, a megyei múzeum biológusa, Sike Tamás hírportálunk érdeklődésére magyarázza, akár száz is összegyűlhet. A baglyok területvédő madarak, így nyaranta az erdőkben, ligetekben elkülönülve élnek. Telente költöznek be a rágcsálókat követve az emberi települések közelébe, ráadásul némileg elviselhetőbb errefele a hideg. Ilyenkor összeverődnek, nagy kolóniákba tömörülve alszanak. Merthogy éjjel vadásznak, és azt pedig egy valamirevaló bagoly kizárólag magányosan végezheti.

A baglyokat nem csak a többi madárféle nem kedveli, de a hagyományos paraszti társadalom se sokra tartotta, mi több, irtotta is. Halálmadárnak mondták. A szakember szerint talán azzal magyarázható a hiedelem kialakulása, hogy régente kizárólag a halottas háznál égett a lámpás. A virrasztók köré gyűlt ennek hatására a sok rovar. Ami különösen ízletes étel a kuvik számára. Ahol haláleset történt, megjelent tehát az egyik bagolyféle. Noha a két tény között nem létezett összefüggés, azonban az emberi elme talált. Így üldözték a baglyokat, míg például az egyébként hasonlóan hasznos állatnak minősíthető fecskét megbecsülték. A baglyok amúgy igen sikeres vadászok. Éjjelente 3-4 rágcsálót kapnak el, míg nyáron, amikor ugye az örökké éhes fiókákról is gondoskodniuk kell, akár többet. Különösen hasznosak tehát a mezőgazdaság számára.

Zömük veszélyeztetett. Még a mifelénk leggyakoribb Erdei fülesbagoly (Asio otus) is. Rendszerint elmondható a romániai törvényekről, hogy jók, alaposak. A betartatásukkal van „mindössze" gond (olykor). Nos, a baglyok zavarását, irtását, vadászatát is súlyos bírság kilátásba helyezésével igyekeznek megtiltani. Ezekre az éjjeli állatokra amúgy a macska személyében igen ügyes és vérengző fenevad vadászik. Főleg a nyaranta is a városokban, falvakban élő bagolypopuláció számára jelent nagy veszélyt a fiókák vakmerősége. Ugyanis megpróbálkoznak a repüléssel, mielőtt igazából tudnának szárnyalni. Egy-egy lepottyant fióka túlélési esélye pedig közelít a nullához...

A szakember azt javallja azoknak, akik szívükön viselik ezeknek a különleges állatoknak a sorsát, hogy ne tegyenek semmit. Etetni nem kell őket - kizárólag a saját maguk által elejtett, még mozgásképes zsákmányt fogyasztják el -; odút sem célszerű készíteni nekik - találnak maguknak, leginkább az örökzöldek ágai között érzik magukat biztonságban. Igazából nézni se nagyon kell őket - nappal pihennek, ha hagyjuk őket.